Nem is tudom, hogyan nem vettem észre ezt eddig. Ugyanis most realizálódott a szememben, hogy nekem annyian, de annyian szurkolnak, hogy (kis túlzással) ha valamelyik zenekarom koncertjén lennének ennyien, hát elégedetten csettintenék :)
Mostanság azt érzem, hogy a dolgaim rákerültek egy olyan sínpárra, ami jó irányba vezet. Az utóbbi napokban jóformán rám van írva, hogy "nyugodtan beszélgess velem, nem harapom le a fejedet", a pénteki buliból hazafele egy halál ismeretlen csóka is csípőből lejattolt velem, csak aztán esett le neki, hogy még a büdös életbe' nem találkoztunk :) Szóval visszatért a régen látott pozitív aurám, azt hiszem! Ez abból is leszűrhető, hogy azt vettem észre, régen buliztam ilyen jókat, mint mostanában. A VOLT is hatalmas volt, a hajós Insane és utána Stawy-féle iszogatás is kifejezetten jól esett, a Düreres WMD-Cada buli is fergeteg fajta volt, és még az esküvő is pozitív csalódás volt számomra :) Végre azt érzem, hogy élek, nem csak félgőzzel, muszájból, hanem úgy rendesen, élvezettel :)
S hogy mindez minek köszönhető? Nem tudom, inkább csak sejtem. Mert az történt, hogy a végtelen "brainloop-ot", ami hol alig hallhatóan, a háttérben ment, hol pedig az agyam közepén üvöltött, sikerült megragadnom, és egy kecsesnek nem feltétlenül nevezhető, de annál határozottabb mozdulattal messzire hajítanom. Egyszerűbben szólva: elengedtem a francba, az meg ment is, és kifejezett nyugalommal tölt el, hogy végre csend van a fejemben :)
Továbbá az is nagyon jót tett, hogy a készülő Season EP dalait felénekeltem, úgy gondolom, sikerült megragadni a megfelelő hangulatot, és ez is hozzájárult a gyógyulásomhoz. Egész eddigi életem legőszintébb és legszemélyesebb szövegei születtek most meg, a magam részéről nagyon büszke vagyok rájuk.
Hadd tegyem még hozzá, hogy ez nem kizárólagosan saját "achievement", hatékony segítséget kaptam több irányból is ez ügyben, nem tudom elmondani, mennyire hálás vagyok érte a bejegyzés elején említett "szurkolóknak"! Bár tegyük hozzá, hogy hiába adják az ember kezébe a megoldás kulcsát, ha nem jön rá, hova kell becsusszantani.
Nos, bízom benne, hogy... Azaz nem! Úgy hiszem (ez a helyes kifejezés ide), szóval úgy hiszem, innentől jó lesz minden, sőt, még jobb. Ki fog tartani a szerencsém még nagyon-nagyon sokáig :D
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.