El vagyok anyátlanodva.
Úgy érzem, nem vagyok fontos senkinek. Ez alól Ozika képez egyedül kivételt, de hát tőlem kapja a kaját, szóval ez adott.
Úgy érzem, mindenki sz@rik a fejemre, vagy nem is tudom… Olyan jelentéktelen érzés. Hogy nem számítok semmit, senkinek.
Új szinteket ostromol a hipochonderségem is, egy egyszerű megfázásból és izomlázból igen messzemenő következtetéseket vagyok képes levonni, de asszem, ezzel nem árultam el semmi újat.
Fura, fura, fura.
Nagyon remélem, hogy csak a tél miatt van, meg a másnaposság miatt, meg a hideg miatt, és hamarosan elmúlik, mondjuk nem régóta tart, de akkor sem örülök neki, hogy megint ez van.
Kéne valami, vagy valaki, ami/aki felráz, vagy nem is tudom.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.