Annak, akit érdekel

Azta, eklektikus egy hétvége volt ez a mostani. Alapvetően parádés, bár némi hamu beleesett azért.

Csütörtökön Stawy megkérdezte, mit csinálok meló után, mondtam, hogy különösebben semmit, szóval leültünk fél6 körül meginni egy sört. Természetesen az lett a vége, hogy a 0:48-as éjszakaival sikerült elindulnom haza, de jó volt, mert megbeszéltünk egy csomó régi sérelmet, és - bár hivatalosan sosem vesztünk össze - kibékültünk. Úgy érzem, nem maradt bennem tüske, minden más aspektus pedig kiderül idővel.

A péntekemre ez a csütörtöki meglepetés-sörözés meló szempontjából rányomta a bélyegét, muszájosnak is éreztem kivenni a délutánt, ami így visszagondolva remek ötlet volt, kicsit rá tudtam pihenni az estére, vendégül láttam ugyanis a tündéri Ideális Hálótársamat :D Aki közép-délután meg is érkezett a 16. kerületi világvégére, ahol imádok lakni, és körbe is vezettem a "birtokon", hadd lássa, miért is választottam ezt a "falut a városban". Hogy ne céltalan legyen a lődörgés, fagyizni indultunk a Szamóca cukrászdába (ami továbbra sem Piroska ugyebár) :D és sikerült akkora adagot kapnunk, hogy alig bírtuk megenni.

Hazafelé pedig, mivel rakoncátlankodott a bal fülem meg a torkom is kicsit, a kedves Hölgy meghívott egy pálinkára, amit egy előttem eddig méltatlanul rejtve maradó helyen, a Jazz Café fantázianevű kertes kávézóban fogyasztottunk el, ott is ragadva pár órára :) Aztán hazamenés, filmnézés, ilyenek... ;) Csak azért nem mondom, hogy tökéletes este volt, mert olyan nincs, az egy délibáb, egy fiktív valami... Jobb szó rá az IDEÁLIS :) Szóval, ideális este volt, még ilyeneket!!! :D

Nem mellesleg, hihetetlen mennyiségű energiával töltődtem fel ezen este hatására, nagyon jótékony hatású ez nekem minden tekintetben! Nem tudok elég hálás lenni érte, és persze a fülig érő vigyort azóta sem nagyon törölte le semmi az arcomról, bár vasárnap azért volt egy időszak, amikor nem volt min mosolyogni... De ha bármikor felidézem ezt a péntek estét, visszatér a vigyorgás :D

Szombaton reggel még kis zenei történelemórát tartottam, amolyan "miből lesz az éneklő medve" vonalon, igazán hálás lehet a Hölgy, mert kevés embernek mutatom meg a sötét és tagadni-való múltamat :D

Aztán indultam szüleimhez, mert Anikó unokatestvérem esküvőjére volt a menet. Ahogy azt vártam, nagyon kellemes hangulatú, jókedvű mulatság volt, tonnányi itallal, remek ételekkel, kedves emberekkel (nagyrészt rokonság, ugyebár, szal' olyasmi emberek, mint én :D), bár zeneileg volt némi katyvasz, Gábor unokatesóm nem állt feltétlenül a helyzet magaslatán, mivel túlságosan engedett a lehetetlen és ízléstelen kéréseknek. Ezt az állapotot éjfél környékén orvosolni próbáltam, mint kiderült, meglehetős sikerrel! Bár nehéz volt idegen anyagból dolgozni, de sikerült pár olyan dalt találni az alapvetően punkrock/metal kínálatból (nagyjából 24 órás setlistet össze tudtam volna rakni, csak mindenki hazaszaladt volna tőle :P ) amire az addigra már megfogyatkozott násznép is örömmel ropta. Szóval jó volt, és itt is hadd jegyezzem meg, hogy Anikó volt az eddigi legszebb menyasszony, akit valaha is láttam! Büszke vagyok rá :D

Aludni Anyuméknál aludtam, és furcsa deja vu volt az ébredés... Amikor azt hallod, hogy Anyukád sírva telefonál, akkor már megint az van, hogy félálomban is tudod: megtörtént az, ami csak idő kérdése volt amúgy is... És persze az Életnek van olyan elb.szott a humorérzéke, hogy a lehető legrosszabb pillanatokra időzítse az ilyen távozásokat. Nyugodjon békében, egyel kevesebb jó ember maradt a Földön. És Ő már legalább tudja az igazságot.

Szóval, ez a sajnálatos esemény beárnyékolta kicsit az egész hétvége pozitív mivoltát, de összességében soha rosszabbat!

Hamarosan ki is találom, hogy a közeledő hétvége miért is lesz hasonlóan jó :D

Rakenroll