Noha a tökéletes, mint olyan, tudvalevőleg nem létezik, de az elmúlt hétvégém igencsak közel állt hozzá :) Tündéri I.H.T-ammal kivonultunk a Pusztába (gy.k. ez a régi mátyásföldi katonai reptér önkényes elnevezése részemről) és kirándultunk meg lazultunk egy hatalmasat :) Aztán remek hangulatú, kis létszámú házibuli kerekedett nálam, ilyeneket akár minden hétvégén lehetne :D
Szombaton afterparty, filmezés az ágyban (Fluortomi sikítófrászt kapna a gyönyörtől, ha tudná, hogy ezt máshogy is lehet, mint ahogy ő gondolta :P ) , aztán lebonyolítottam egy üzletet a Keletinél Bizalmatlan Evelinnel, aztán a Keletitől végül nem haza indultam, hanem vendégségbe, elfogadva egy feltételes meghívást ;) így alakult, hogy Budán ért a reggel, remek hangulatban, kávézással, túrósbatyu-zabálással, és igazi minőségi beszélgetéssel, ami amúgy az egész hétvégére jellemző volt.
Aztán meglátogattam Anyukámat, némi lelki támasz nyújtása ürügyén (amennyiben szükség van rá), örömmel konstatáltam, hogy egész szépen dolgozza fel a feldolgozandót, és abból a jó szokásából sem veszített, hogy úgy teletöm kajával, mint a karácsonyi pulykát - hazafelé már gurultam konkrétan, a kapott kaját pedig nem tudtam elvinni a hátizsákomban, muszáj volt szatyroznom, amit - a helyzetre való tekintettel - ezúttal toleráltam, noha gyűlölök szatyrot cipelni :) Hiába, ha szüleim nem lennének ilyen önzetlenül kedvesek, szerintem legalább 5 kilóval girhesebb lennék, ha nem haltam volna mindjárt éhen helyette! :D
Hazafelé utamon megvilágosodtam továbbá: rájöttem, hogyan lehet életet lehelni látszólag tökéletesen halott asztali számítógépembe. Ez a művelet is sikerült (azért most is lekopogtam :D) , és azért némi befektetést igényel majd az ügy, hogy újra régi fényében tündököljön a masina, de multimédiás PC-nek jelenleg is tökéletesen alkalmas a vas. Halleluja! :D
Összességében azt mondhatom, hogy remek csapásvonalon haladnak a dolgaim, hihetetlen mennyiségű energiával töltenek fel az ilyen hétvégék! Kis túlzással konstans vigyor van a képemen, totál kiegyensúlyozott vagyok, pozitív és aktív, és ez nagyon jó. És azt is tudom, hogy kinek köszönhetem mindezt ;) Persze hozzátéve, hogy ha én nem akarnám, akkor hiábavaló lenne bármi erőfeszítés, úgyhogy a hála és köszönet mindkettőnknek szól :D
Őszintén remélem, hogy a jövő hasonló jókat hoz majd, és van egy olyan érzésem, hogy ez tényleg így is lesz.
"Let it roll, baby, roll, all night long!" :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.