Mostanában az jár a fejemben, hogy valószínűleg alulértékelem magam. Hiszen kevés olyan jó dolog történhet egy Hölgy életében, mint hogy velem összejön! Meg is mondom, miért.
Nagyon egyszerű oka van: minden Hölgy élete sínre kerül ezáltal! Egyetlen fontos dolga van csupán: szakítani velem, kirúgni a francba, aztán várni pár hónapot. A siker mondhatni garantált: belső béke, egyensúly, új kapcsolat, ne adj' Isten: férj, gyerek, gyerekek.
Nem kevesebb vagyok tehát, mint egy böszme nagy katalizátor, afféle életgyógyász. Aki velem összejön ugyanis, előbb-utóbb ráébred, mi is az, amit egy kapcsolatból hiányol. Mert bizony rájön. A szokásos szöveg szerint én egy figyelmes, kedves, jó humorú/jó fej, jó társalgó vagyok, egy igazi TÁRS, aki ugyan kissé naiv, kissé idealista, kissé morgós, de érzelmes és kompromisszumokra képes, (házimunkában is!) segítőkész, nyitott, továbbá egy szerencsétlen hülye, aki olyan közeget tud biztosítani szíve választottjának, ahol az biztonságban érzi magát, komfortosan érzi magát, és érzelmi viharoktól mentesen, kiegyensúlyozottan tud egy kellemes, néha kissé lassú, már-már unalomba hajló életvitel mellett rájönni arra, hogy tulajdonképpen neki nem is ez kell, hanem valami más. Nem teljesen más, mert hát én értékes vagyok, meg tuti jó parti, meg minden, csak éppen AZ A VALAMI, az a kis plusz hiányzik belőlem, de ez persze nem az én hibám, engem nem akar senki megváltoztatni, azt nem is lehet, meg hát én úgy vagyok tökéletes, ahogy vagyok, csak épp nem én vagyok a megfelelő társ. De persze tutira megtalálom majd előbb-utóbb, akinek én vagyok a Nap az égen.
Ez a tendencia nagyon szépen megfigyelhető egyébként minden kapcsolatom utóéletében, és azt kell, hogy mondjam, én ennek kifejezetten örülök. Az egyik rájött, hogy az ő helye a volt férje mellett van, tehát újra összeházasodtak; a másik rájött, hogy neki igazi férfi kell, aki az asztalra csap, ha úgy kívánja a helyzet, és mára szintén férj-feleség státuszban leledzenek; a harmadik boldog és kiegyensúlyozott kapcsolatban él valami rasztával; megint másik boldog házasságban és egy gyönyörű gyerekkel éli boldog életét; de legutóbbi párom is megtalálta belső békéjét és minden jó, meg ilyenek. És ez így van rendjén, nem kívántam én soha senkinek rosszat, Gouranga, meg az összes hasonló. Legyetek mind boldogok!
De azért néha úgy szeretnék én is boldog lenni... (legalább egy hétre, próbából)
No de sebaj.
HÖLGYEK!
HA SZERETNÉTEK, HOGY ÉLETETEK A HELYES VÁGÁNYRA KERÜLJÖN, KERESSETEK BÁTRAN, JÁRJUNK EGYET!
Amint dobtok, záros határidőn belül minden bajotok megoldódik.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.