Lépésről lépésre kezdek kiegyensúlyozottabb lenni.
Ezt leginkább úgy kell érteni, hogy kisebbek a kilengések, kevésbé viharosak a hullámzások - mert azt hozzá kell tegyem, hogy a kiégett biztosítékok helyei, és a félig-meddig megtisztított merevlemezek igencsak üresek jelenleg. Előbb-utóbb csak feltöltődnek valami jóval, azt remélem.
A pucolásnak azonban koránt sincs még vége, holnap nagy megbeszélés lesz (a többiek tudom, h lesz@rják magasról, de NEKEM AKKOR IS FONTOS), ahol azt hiszem, elég információt fogok tudni gyűjteni ahhoz, hogy meghatározzam, mennyi energiát érdemes részemről az egészbe fektetni. Úgy látszik, így megy ez: ha már borulnak a dolgok, boruljanak rendesen, ne csak úgy ímmel-ámmal... :) De tényleg: öregebb vagyok én már annál, semhogy olyan ügyre vesztegessek nem kevés időt, energiát és pénzt, ami (legalábbis jelen formájában) ilyen nevetségesen keveset ad nekem vissza. Egyedül, vagy akár ketten húzni egy olyan szekeret, amit két ember visszafelé tol, egy meg csak üldögél benne, hát nem valami felemelő dolog, leginkább csak szétforgácsolja az erőforrásokat és fásulttá teszi az embert. Szóval, mindenki azt hiszi, megint nem fog változni semmi, csak azzal nem számolnak, hogy nálam igenis fog.
Mindezeket összegezve, nagyjából ilyesmi a hangulatom:
I swear to end this
I swear to end this now
I fade away, stacking day upon every fucking day
I've lost myself in the blood of heavy fucking April rains
Mistakes are made, regret the weight
Regret, this weight hangs one foot in the fucking grave.
My back, a lifelong scaring. It never fucking heals.
Through the sores of imbedded fucking knives
I suffer every day just to deal
My back, a lifelong scaring. It never fucking heals.
Through the sores of imbedded fucking knives
I suffer everyday just to deal
I swear to end this now
Back pocket full of broken hearts and I don't feel a fucking thing
I've tried to shed this mark but I just can't shake it's fucking stain
The Shards of this cut through this longing wrist
The shards of a broken heart cut through this longing wrist
I suffer everyday just to deal
I suffer everyday just to deal
I'm fighting everyday just to feel
Hamarosan tisztább lesz minden. Most egyelőre olyan a helyzet, mint a jól összekutyult kakaós tejbegríz esetében: elsőre úgy néz ki az egész, mint egy tál sz@r, meg kell kóstolni, hogy kiderüljön, végső soron jó dolog ez.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.