Harmadika van. Az egy hónapra rendelkezésre álló források megközelítőleg 80%-a pedig kiutalásra került a mai dátummal, ilyen-olyan számlák, hitelek, biztosítások, stb. jogcímén, tovább gyorsítva ezzel egy számomra roppantul nemkívánatos folyamatot.
Ez a folyamat nem más, mint a(z amúgy is csekély mértékűnek mondható) megtakarításaim további rohamos apadása. A maradék zséből hónap feléig sem húzom ki szerintem, valahonnan pótolni kell a hiányt, s persze honnan máshonnan, mint a virtuális perselyből... Ez a mértékű folyamatos, hóról-hóra ismétlődő deficites költségvetés egy kis számolgatásra sarkallt, és elborzasztó következtetésre juttatott.
Ha minden egyéb változatlanul marad a bevételi oldalon, akkor a félretett pénzemnek kevesebb, mint egy év (megközelítőleg 10-11 hónap) elteltével nyoma sem marad majd.
Végkövetkeztetés: ez a jelenlegi pénzügyi pálya ilyen formában fenntarthatatlan.
Akad pár ötletem ugyan, mit lehetne máshogy csinálni, de strukturális változásokra lenne szükség, mivel túlvállaltam magam több fronton is... Azt hiszem, előbb vagy utóbb kénytelen leszek benyelni a békát, és nagyon fájdalmas lépésekre rászánni magam. Gondolok itt olyasmire, mint pl. az EUR-életbizti felmondása, amivel nagyjából 7 kilót buknék el azonnali hatállyal - a havi cash-flow viszont megszépülne tőle. Dilemma ez a javából...
...de a homokóra csak pereg, pereg.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.