Sikerült egy csomót aludnom, jobban is érzem magam. Volt egy necces pillanatom tegnap, amikor majdnem bepánikoltam - a jobb kezem eléggé megzúzódott, mert folyamatosan zsibbad, de sikerült úgy leheverednem a kanapémra, hogy szinte tökéletesen elzárjak valami ideget, vagy véráramot, vagy valami... Lényeg a lényeg, mikor felkeltem egy teáért, úgy elkezdett lüktetni, hogy azt hittem, befosok, ráadásul a nyakamba is átsugárzott, sőt, a nyelvem alá is... Hát kösz, látens hipochondernek több se kell, már épp elkezdtem vacillálni, hogy ez most akkor trombózis lesz-e, vagy stroke, de azért gyorsan belöktem egy házipáleszt, aztán az egész elmúlt, hálaazégnek.
Mindettől függetlenül eszembe jutott, hogy ha én itt összeesnék és meghalnék, hát legkorábban Anyámék vennék észre a hiányomat, mer' kések a vasárnapi ebédről. Aztán meg hétfőn a főnökeim, mer' a szokásosnál többet kések. És kb. ennyi...
No mind1. Ma kipróbálom, milyen olvadó hóban bringázni. Ha elborulnék, akkor meg csak lesz a közelben valaki, aki összekapar.
Amúgy meg... Áhh, mind1.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.